Borról való beszéd

Fontos karaktertükör a borról való beszéd, a megkóstolt bor értékelése, származási helyének, történelmi és kultúrális hátterének a bemutatási formája is.

A borról való beszéd kitűnően kimutatja az önző, hiú, egocentrikus karaktert, aki az ismereteit saját maga nárcisztikus elismertetésére, énjének feldicsőítésére használja. Ez a karaktertípus az, aki a borismereteivel a környezetét megpróbálja lehengerelni, az egocentrikus, domináns, hatalomra vágyó személyiségek jellemzője.

AZ a személyiségtípus, aki viszont ismeri és megértette a bor szimbolikai értékrendjének a jelentését, mindig szerény, természetes marad, és élvezetes szellemi játéknak tekinti a bor érzékszervi értékelését, mert tudja, hogy végtelenül szubjektív területen jár, és a bor nyelvezetét érdemesebb inkább a baráti kapcsolatkialakításokra, kapcsolatmegerősítésekre használni. Ez már az érett és bölcs személyiség magatartása, aki közel van a bor jelentésének és tanításának a szelleméhez, amely szerénységre, tiszteletre, az örömteli érzések megosztására, emberségre és istenszeretetre tanít.

(Forrás: Cey-Bert Róbert Gyula: Magyar borok és ételek harmonizációja)